"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."

Sok minden van, ami összeköti a barátokat. Egy jóleső nevetés egy kínos incidensen, egymás vigasztalása a nehéz időkben, a képesség, hogy megbocsássunk egymásnak. De ami a barátokat a legszorosabban összefűzi, az a közös titok, amely megváltoztat mindent.

Ha meguntad az áldozat szerepét, akkor nem kell mást tenned, mint megtanulni örülni annak, hogy létezel. Nem nehéz, csak hagyd, hogy ok nélkül is mosolyra húzódjon a szád.

Gyermekként minden egyszerűnek látszott,

de egy-egy csalódás mélyen meg rázott.
Fel kellett ébrednem, rá kellett jönnöm,
hogy eljön az a nap mikor fel kell majd nőnnöm.
Döntöttem, ezután csak magam szolgálom,
nem lesz mi megállít csak a saját korlátom.
Jól látom ez az út vezet majd előre,
ettől kapok sokkal nagyobb erőre

Ordítanék, de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. S már nem bírom..íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhető benne, egy barátság vége.

"Már értem, könnyebb úgy tenned, mintha nem látnál, mintha nem figyelnél és nem hallanál. Már értem,neked ez csak játék, elfeledlek,hidd el,csak egy kicsit várj még."

"..Legalább te legyél megértő velem!Csak egy kicsit hagyjál békén,Csak egy percre fogd be a szád,Kérlek kapcsold ki a tévét,Aztán odafigyelek rád.Csak egy kicsit legyél kedves,Csak egy percre ölelj át ,Kérlek légy egy kicsit csendben ,Halljam a szíved ritmusát..."

"Elég gyakran konfrontálódok, veszekszem, és ezért egyáltalán nem könnyű kapcsolatban élni velem. A legkedvesebb ember vagyok a világon, drágáim, de nagyon nehéz együtt élni velem. Nem hiszem, hogy bárki el tudna viselni, és időnként túl nagy elánnal is próbálkozom elérni az ellenkezőjét. Bizonyos értelemben önző vagyok, mindent a magam szabályai szerint akarok játszani, de ki nem? Nagyon tudok szeretni, nagyon sokat tudok adni. Sokat kérek, de cserébe sokat adok."

"Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban. A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott."