"Amikor tudod, hogy nem jön el többé!
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod!
Amikor érzed, hogy hevesebben ver a szíved!
Amikor érzed, hogy érte remeg a kezed!
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat!
Amikor vágyod hangját és két szemét!
Amikor néznéd, ahogy kinyújtja két kezét!
Amikor már nem bírod türtőztetni magadat
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted.
Amikor elhiszed , hogy erre nem volt szükséged!
Amikor megijedsz, hogy rossz lenne nélküle
Amikor már ébrednél és aludnál mellette
Amikor már magaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked.
Amikor világossá válik, hogy megteszed.
Akkor vedd tudomásul, hogy:
IGENIS SZERETED!!!"

"Pont így (:

Van pár pillanat, amiért megéri élni
Látszólag semmiség az ember mégis érzi
Jó pár pillanat, van belőle bőven
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben

Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi
Pont így, pont most veled szeretnék lenni"

"Blabla-Annyira bírlak

Én annyira bírlak,
de nagyon jól tudom,
hogy most 'szeretlek'-et illett volna mondanom,
mert félreértesz,
és félreértelek,
pedig én annyira bírlak, hogy azt el sem hiszed,
néha még én is elgondolkodom,
vajon hogy lehet az, hogy veled ennyire jól bírom?
bár meg kell hagyni,
sokszor túlzottam izgulok,
mert annyira félek, hogy mindent elbaszok.
rémeket látok, s ez ugyanúgy zavar
engem is mint téged,
és folyton kiabálok,
fáraszt és unom.
én nem vagyok ördög,
csak az akarnék lenni, de nem sikerül,
és nem leszek más,
csak utánozós majom.
na tessék és már megint csak magamról beszélek,
pedig te is érdekelsz.
jajj nem te is, csak te,
hogy nehogy félreérts.
de mit mondjak rólad, ami új neked?
csak azt tudom, hogy én
annyira bírlak,
annyira bírlak,
annyira bírlak,
hogy azt el-sem-hiszed,
el sem hiszed..."