Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!

Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést...

Jól emlékszel. Én voltam az, aki nem mindig figyelt rád, csak azt várta, hogy végre befejezd, és csend legyen. Én voltam az, aki csak azért nevetett, mikor másokat piszkáltál, mert megint rájött, hogy benned sincs meg az, amit keresett. Én voltam az, aki állandóan csak rohant, még akkor is ha nem kellett. Én voltam az, aki ostoba módon nekiállt vigasztalni téged, pedig te tudtad, hogy nincs neked semmi bajod. Én voltam az, aki néha túlzásba vitte a flegmáskodást, és te ezt nem bírtad elviselni. Mert hol érdekel engem, ha mások összesúgnak a hátam mögött, hol érdekel, ha kinevetnek? Neked ez ciki, szóval gyerünk, tűnj el mellőlem, menj csak mellettük, ők megadják neked azt a megkönnyebbülést, hogy nem kell szégyenkezned a folyosókon, azt viszont nem veszed észre, hogy másra nem képesek. De ha neked már ennyi is elég, akkor engem nem érdekelsz.

Figyelj drága kicsi lélek, Elmondom, hogy mi az élet! A semmiből nagyra nőni, Sírva a világra jönni. Lassan lépni, óvakodva, A nyakékbe kapaszkodva, Az ábrás könyvbe bújva, Tudás harsonáját fújva. Szeretni halálosan, De felejteni rohamosan. Az ember mégsem boldog, Mert gyötrik őt az ezer gondok. Lassan lépni óvakodva, De már botra támaszkodva, Csipkés szemfedelet varrni, S egy őszi estén meghalni. Figyelj drága kicsi lélek, Ennyiből áll az élet!

"Néha megtörténik, hogy váratlan dolgok csöppenek az életünkbe, majd egy idő múlva rá eszmélünk, hogy már nem tudunk élni nélkülük.Számomra Te is ilyen vagy." ♥

Lehet hogy egy rossz szót se mondtam neked, de fejben már megkínoztalak és megöltelek.