'A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.'

'Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvűnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok mások előtt, úgy tűnik, mintha isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik.'

Amikor elhagyott, azt hittem, meghalok, jaj úgy fájt
Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem õt
Kicsike állomás, õ az, egy villanás, jegyet vált
Vissza se nézett, eltûnt a szemem elõl